kedd, április 11, 2006

Meszáros Éva, felvidéki levele

Tegnap este 11 órakor a tv előtt ültem, és szorongva néztem a választás eredményeit. Nem jó ez így, nem jól van ez így! Csak erre tudtam gondolni. Most is csak erre tudok gondolni.

Először gondolom illendő lenne bemutatkoznom. Mészáros Éva vagyok, határon túli magyar. Felvidéken élem mindennapjaimat. Mindennap megvívom honfitársaimmal együtt a kis, mindennapi harcainkat, azért, hogy magyarok lehessünk. Ez nem kellemes dolog, de elfogadtuk, megtanultunk vele élni. De mikor azt látom, hogy a magyarok nagyobbik része képes eldobni magától a magyarságát, mindig az jut eszembe, hogy akkor én még miért vagyok magyar. Mert nyugodtan megtehettem volna, pontosabban a szüleim, hogy szlovák iskolába iratnak. Sőt a nagyszüleim is megtehették volna ugyan ezt a szüleimmel. Akkor most nem itt élnék, nem ilyen körülmények között. Valószínű, hogy valahol Pozsony környékén élnénk, apukámnak egy jól menő cége volna, én is könnyebben elvégezném az iskolákat, jó anyagi háttér állna mögöttem. Csak hogy sem a szüleim, sem én nem szlovák iskolákba jártunk, nem valljuk szlovák nemzetiségűnek magunkat. Mit kapunk ezért cserébe?

Szlovákiától egy ún. kitagadást. Nem kellünk nekik, hiszen mi nem szlovákok vagyunk. Ez esetben elvárnánk, hogy legalább Magyarország támogatna, ha már magyar nemzetiségűnek vallottuk magunkat. Ez több mint négy évvel ezelőtt megtörtént, gondolok itt a státusztörvényre. Ugyan nem sok mindenben, de segített megvívni a mindennapi csatáinkat. Nem azzal, hogy valamilyen anyagi támogatást kaptunk vele. Egész egyszerűen csak érzelmi szinten. Jól esett, hogy Magyarország végre észre vette, hogy mi is vagyunk. Hogy vannak olyan magyarok, akik nem saját akaratuk miatt élnek külföldön. Akik nem hagyták el szülőföldjüket, nem ők változtatták meg állampolgárságukat, hanem Trianon. Nem akarok most 80 éves sebekkel jönni, de sajnos itt kezdődött az egész. De mi még ezt is elfogadtuk, beletörődtünk.

Aztán jött egy kormány, aki a semmivel tette egyenlővé a státusztörvényt, vele együtt a Magyar Igazolványt. Még fájóbb szívvel és keserűséggel, de elfogadtuk. Ekkor felcsillant egy újabb lehetőség, ami mindannyiunk szívét megdobogtatta. Ami visszaadta volna a Trianon által elvett jogokat nekünk. A kettős állampolgárság. Aztán jött egy miniszterelnök, aki a nem mellett kampányolt, aki azt állította, hogy ha megkapjuk a kettős állampolgárságot, akkor tömegesen fogunk bevándorolni Magyarországra, elvesszük az ott élők munkahelyét, felvásároljuk a földjeiket, terjeszkedni fogunk. Amit én nem értek a mai napig, az az, hogy ha ezt akarnánk tenni, akkor miért nem tesszük meg már most? Nyugodtan megtehetnénk, ha akarnánk. Csak hogy ott van az a ha. És pont ez a bökkenő. Ugyanis mi ezt nem akarjuk! Mi nem akarjuk itt hagyni a földjeinket, telkeinket, házainkat, ismerőseinket. Nem akarjuk ellepni Magyarországot!

De ezt is hagyjuk. Mi ebbe is beletörődtünk. Nem kellünk Magyarországnak. Magyarország nem akarja, hogy minden magyar magyar lehessen. Én csak azon akadtam ki nagyon, hogy Magyarország nem akarhatja azt, amit a választások tükröznek! Hogy engedhetik meg ma Magyarországon a magyarok, hogy lenézik őket! Mert a mai magyar kormány lenézi a magyarokat. Próbálja átkódolni az emberek valóságérzetét. Egy olyan miniszterelnökkel, aki pökhendin kiosztotta a másik miniszterelnök-jelöltet. Egy olyan kormány van ma Magyarországon, aminek a miniszterelnöke nem mer kiállni egy jelölttel szemben egy igazi vita keretén belül. Mert amit kitaláltak, az nem volt más, mint egy "beszélgetés". A vita nem más, mint amikor mindenki megvédi a maga igazát. De nem baj. Minden józan ember észrevehette, hogy a pökhendiséggel nem tudta kihozni a sodrából a miniszterelnök-jelöltet a miniszterelnök.

Egy olyan kormány van hatalmon, aki választási csalást csalással halmoz. De miért is csalnak? Mert Magyarország nem ezt akarja, ők még is megpróbálják Magyarországra erőltetni az akaratukat. Ez ellen kellene tenni. De valahogy nem sikerült Magyarországnak ez mostanság. De nem baj, legyen. Magyarország állampolgárai lesznek ennek elszenvedői. Nem a székelyek, nem a kárpátaljai magyarok, nem a vajdasági sem pedig a felvidéki magyarok. De azt már mi sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Magyarország újból lepaktál az oroszokkal! Nem lehet, hogy ez az ország ennyire megváltozott volna 1990 óta. Akkor sikerült kiüldözni a Kárpát- medencéből az oroszokat. Erre most mi történik? Egy olyan kormány, ami tele van 1990 előtt is hatalmon lévő politikusokkal, behívja az oroszokat. Megint orosz elnyomás alatt akar lenni Magyarország? Mert ha ez így folytatódik, az lesz. Erre a kijelentésre úgy válaszolt a miniszterelnök, hogy ők legalább tesznek valamit a piac fellendüléséért. Nem úgy, mint az előző kormány. Csak hogy nem tudom, hogy ők hol voltak akkor, amikor az akkori kormány miniszterelnöke kiharcolta Magyarország uniós csatlakozását. Mi mást tett volna ezzel a kormány, ha nem a piac fellendülését segítette?

Én csak azt tudom tanácsolni, mint kívülálló, hogy mindenki csináljon egy számvetést arról, hogy mi mindent kapott Magyarország az előző kormánytól, és a jelenlegi kormánytól. Egy kicsit belesegítek:
Előző kormány:
- Széchenyi terv
- Nemzeti Színház
- Autópályák (európai kimutatás alapján egy autópálya elkészüléséhez 6 évre van szükség, tehát amivel most a kormány dicsekszik, az nem az ő babérja, hanem az előző kormányé)
- Státusztörvény
- Mária-Valéria híd, Párkány
- Debrecen felújítása
- Beregi házak újjáépítése az árvíz után
Ezek a szemmel láthatóak. Most lássuk a jelenlegi kormányt:
- Nagyobb államadósság
- Nem hajlandóak megépíteni a hidakat az Ipolyon
- Ferihegy elprivatizálása
- Félelem a költségvetés nyilvánosságra hozatalától
- Gátak meg nem építése

Nem tudom, hogy a magyarok ezeket hogyan tudják értelmezni. Én úgy látom, hogy az előző kormány jobb mint a mostani. De ez az én magánvéleményem. Én mindenkitől csak azt kérem, hogy gondolja át a döntését, és csak úgy adja le a voksát az általa jónak hitt jelöltre. Még amit pluszban kérek, az az, hogy gondoljanak ránk is, határon túli magyarokra,
mielőtt odateszik azt a bizonyos x-et valakinek a nevéhez.

Mészáros Éva, felvidéki magyar