csütörtök, április 13, 2006

Nagycsütörtökön...

kehely és ostya
Nagycsütörtök estéjén az utolsó vacsorára emlékezünk: felidézzük Jézus szolgáló szeretetét, amellyel megmosta tanítványai lábát, és átéljük az Oltáriszentség alapítását. A búcsúzó Krisztus saját testét és vérét hagyta ránk, hogy lelkünket táplálja, és keresztáldozata állandóan közöttünk lévő valóság legyen.

"Annak a szent vacsorának megünneplésére jöttünk össze, amelyen egyszülött Fiad új és örökre szóló áldozatát és szeretetlakomáját halála előtt az egyházra bízta.
Kérünk, segíts, hogy méltóképpen felkészüljünk a Veled való egyesülésre és ebből a nagy misztériumból a szeretet és az élet teljességét meríthessük. Ámen."