csütörtök, április 13, 2006

Nagypéntek

Urunk szenvedésének emlékezete

„Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak ama metszéspontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni.
kereszt
Az első kereszt a gyermekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés, másik ágának tévelygés a neve. A harmadik a felnőttkor keresztje, minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Most kell beilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Most kell leginkább ellenállni a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Az utolsó kereszt az öregkoré. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A másik a jobb, a harmadik a bal latoré. Jézus barátságába fogadja a jobb latort, de egyetlen ítélkező szava sem volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyetlen nagy imádság volt - valamennyiünkért. A kereszt az egyedül lehetséges haza jóhíre.”

(Pilinszky János)

Ami egyszer megtörtént Jézus passiójában, az nem más, mint annak a konkretizálása, ami a világ kezdetétől a világ végéig szakadatlanul történik: egyfelől a bűn megveti Istent, másfelől Isten alászáll, egészen az emberhez kicsinyedik, s kiszolgáltatottságunk legvégső formáját, a kínhalált is megtapasztalja.
„Azt tesztek velem, amit akartok, akkor is szeretlek!” A bűn története és Isten totális emberszeretetének a története: ez a Passió.
Ez az üdvtörténet tartalma. És mindennek legmélyén ott a kereszt.

A nyakban hordott kereszt, a szobák falán levő feszület, az útszéli és a templomtornyokat megkoronázó kereszt - mind Isten emberszeretetének, halált legyőző szeretetének győzelmes jele. Ezért kell a nagyhéten újra fölfedeznünk és megbecsülnünk imádságaink, Istenhez szólásaink keretét, a keresztvetést. Ebbe kapaszkodva tudjuk egyedül megmenteni és ugyanakkor odaajándékozni életünket.

















„Keresztények, sírjatok,
mélyen szomorkodjatok,
keseregjen minden szív,
aki Jézusához hív.

Nincsen abban irgalom,
hozzád buzgó fájdalom,
aki Téged meg nem szán,
Ó, Jézus a keresztfán.”
a szenvedő Jézus