szerda, április 05, 2006

New Yorkban szavaztak

2OO6 Április 1. 48O-an Szavaztunk New Yorkban - Szerzö: Liptak - www.hungaria.org

Na, megint egyszer leadtam a szavazatomat! Ez most könnyebben ment, mint 2OO4-ben, mert akkor ráment egy egész napom és 25O dollárom arra, hogy Washingtonban szavazzak. Késöbb megtudtam, hogy akkor, egész Amerikában csak 73-an jártuk végig ezt, a szavazáshoz szükséges kálváriát. Most, 2OO6-ban, Amerikában közel 1OOO, világszerte közel 18,OOO szavazati joggal rendelkezö külföldön élö magyar állampolgár intézte el, hogy élhessen a szavazati jogával.

Ehhez a mostani szavazásomhoz, már csak egy fél napomra és 3O dolláromra volt szükség, na meg persze arra, hogy ezt megelözöen, egy halom levelezéssel áttörjem magam a bürokrácia útvesztöjén és felvegyenek az itteni listára. Bizony nem is tudja a külföldön élö amerikai állampolgár, hogy milyen jó neki! Az amerikai állampolgár számára magától értetödö, hogy annak aki állampolgár, annak szavazati joga van, pont! Nem kérdezik, hogy hol lakik, nem ültetik vonatra vagy repülöre, egy bélyeg kell ahhoz, hogy szavazhasson és kész!

Feleségem kérdezte is: "Miért olyan fontos neked, hogy szavazz? Elvégre hasznod nincs belöle, a magyar államtól semmit nem kapsz, a magyar állampogárságodnak semmilyen elönyét nem élvezed! Miért?" Mosolyogva hallgatom... "Hát neked abból mi hasznod van, hogy törödsz az unokáid iskolájával, hogy tanitgatod, nevelgeted öket?" "Az más, ök az én családom!" - válaszolja. Én meg mosolyogva rábólintok: "Igazad van! Ezért megyek szavazni! Törödök a családommal, unokáimmal!"

Szép épület a New Yorki Magyar Konzulátus-é. Manhattan keleti oldalán van az 52. utcában, szemben a hozzánk hasonlóan szabadság szeretö irek konzulátusával.. A kapu felé haladva látok egy 13 évesnek tünö kisfiut, trikóján hatalmas, turul madaras Kossuth cimer. "Na már a gyerekek is szavaznak" - mormolom magamban. A konzulátus bejáratánál ellenörzik személyazonosságomat, majd átküldenek egy fémvizsgáló kapun, melynek az én esetemben csörögnie kellene, jeleznie kellene, hogy fémböl van a mücsipöm, de ez nem szól semmit. "Na, mondom, ez is szocialista tervezés!", de nem értik a viccet.

Pár lépcsövel lejjebb egy váróteremben találom magam, ahol komoran és megszeppent arcukkal ül egy tucat ember. Kiderül, hogy itt a szavazás úgy megy, mint Pannonhalmán ment a gyóntatás: azaz egyesével. Szerencsére beállit Gyulassy Miklós kollégám a Columbia Egyetemröl, s igy, vele beszélgetve, viccelödve gyorsabban is telik az idö, meg ez a fogorvosi rendelö várótermére emlékeztetö légkör is megenyhül egy kicsit, mások is bekapcsolódnak. Én közben jól körülnézek, mert látni akarom, hogy kik is a mi "legjobbjaink", kik azok akik nem csak szavaikkal, de tetteikkel is magyarok?

Mikor végre rám kerül a sor, beengednek egy terembe, hol velem szemben, egy hosszú asztalnál hárman ülnek, balra három szavazófülke, jobbra egy urna, mellete egy búskomor úr. A hosszú asztal melletti arcok ismerösek, konzulátusi alkalmazottak lehetnek. Átnézik papirjaimat, kipipálnak egy listáról, melyen én a 18-ik vagyok a New Yorkban szavazásra jogositott 48O személy közül. Ezután aláiratnak két dokumentumot, melyek olyan izgalmas dolgokat igazolnak, mint hogy én vagyok-e én, meg valami hasonlót, majd kezembe nyomnak két szavazólapot.

"Csak egy pártra szabad szavazni!", mondja nagy komolyan a fiatalember, mire én viccelödve megjegyzem: "56 elött is úgy volt!" Ö persze nem érti a viccet, s elmagyarázza, hogy a szavazócédulán látható 6 párt közül csak egyre szabad szavazni! Hát a jó pap ugye holtig tanul?

Azért kaptam két szavazócédulát, mert nem minden magyar képviselöt választják a szavazók, mint Amerikában, hanem van egy olyan furcsa jelenség, hogy "párt lista". (Ez a demokráciának egy olyasmi reformja, mint lenne mondjuk egy atheista templom, mert éppen a szavazó döntését hagyja ki a választásból.) A "párt listára" azok kerülnek, akikre soha senki nem szavazna, de akik sokat tettek valamelyik pártért és a pártra adott szavazatok arányában, a párt által elhatározott sorrendben bejutnak a parlementbe. Ennek az anti-demokratikus gyakorlatnak az az eredménye, hogy az ország házában ül egy csomó olyan képviselö, akik nem tartoznak elszámolással a szavazóiknak, de sokkal, illetve mindennel a pártnak tartoznak, s ezért a társadalom érdekei helyett persze a párt érdekeit fogják képviselni.

Mikor jobban megnézem a szavazólapokat, látom, hogy 6 pártlista között a választhatunk. Örömmel látom, hogy a Keresztény Demokraták közös listát inditottak a FIDESZ-el, s igy erösitik a baloldal és a szélsöjobb közötti, "normálisabbak" táborát. Ugyanakkor sajnos azt is látom, hogy az ide illö (hazaszeretö és erkölcsi standardokkal rendelkezö) MDF nem követte ezt a példát: külön listát inditott.

Miután mindkét szavazólapra bevéstem a keresztjeimet, visszamegyek a hosszú asztalhoz, hol két további dokumentumra két további aláirást biggyesztek. Ezután a papirokat beteszem egy nagy boritékba, mely boritékot kivülrül újra alá kell irnom (nesze neked titkos szavazás) és aztán a boritékot bedobom a morcos úr által felügyelt szavazóládába. Megkérdezem, hogy "Ne irjam alá, hogy ez az én aláirásom?", de nála sincs sikere humoromnak.

Mielött indulnék kifelé, még elbeszélgetünk egy kicsit a konzulátus embereivel a szavazás számadatairól. Miért van az, hogy New Yorkban 48O, Londonban 1,2OO magyar állampolgár vette a fáradtságot, hogy felvetesse magát a szavazólistára - kérdezem? Kiderül, hogy ugyan a két városban azonos számú (kb. 5O,OOO) szavazásra jogosúlt magyar él, van két fontos különbség: Az egyik az, hogy Londonban inkább orvosok, mérnökök dolgoznak, professzionális magyarok dolgoznak kiküldetésben, mig New Yorkban inkább lejárt látogató vizummal itt tartózkodó, egyetemi végzettség nélküli fiatalok, akik gyakran takaritással, gyerekvigyázással próbálnak egy kis pénzt gyüjteni. A másik klülönbség az, hogy New Yorkban az MSZP-vel szimpatizáló Amerikai Magyar Népszava cimü lap, kampányt folytatott a szavazásban való résztvétel ellen, ami Londonban nem történt.

Hogy mi a tanulság? Számomra az, hogy CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!

Lehet valaki pesszimista, mondhatja, hogy 48O new yorki magyar szavazat mit számit, elvégre az csak 1 százalékos résztvételt jelent! Lehet valaki optimista és mondhatja, hogy 2 év alatt 73-ról közel 1OOO-re nött azoknak a száma Amerikában, akik eléggé szeretik hazájukat ahhoz, hogy végigjárják a szavazáshoz szükséges akadályversenyt. Az viszont biztos, hogy nem volt értelmetlen. Nem volt értelmetlen azért sem, mert kevés szavazat is eldöntött már választásokat és azért sem, mert, a magyar választó okos ember, odafigyel arra, hogy miként szavaznak azok, akiknek érdeke nem füzödik a szavazás kimeneteléhez, s voksolásukat csak a törödés, a segiteni akarás, tehát a hazaszeretet vezeti.