szombat, április 08, 2006

A vasárnapi szavazásról

A www.plebania.net írása. Érdemes átgondolni....
Vasárnap szavazni megyünk. Ez nem kérdés. Aki távolmarad, az nemet
mond Magyarországra (a görögök korában azt, aki nem foglalkozott a
polisz ügyeivel, vagyis nem politizált, idiotésznek nevezték). A kérdés
az, hogy kire szavazzunk.

Hovatartozástól és szimpátiától függetlenül egy dolgot érdemes
nagyon átgondolnunk. Sokan aggódva figyelik a kétpártrendszer
kialakulását, de a helyzet az, hogy ez nem elsõsorban a szavazókon,
hanem a rendszeren múlik. Nagyon kevés pártnak van esélye bejutni a
Parlamentbe, s erre "válaszként" látható is, ahogy pl. a jobboldalon
kisebb szervezetek szövetségbe tömörülnek. A kétpólusú, "kétpárti"
politikai felosztást lehet kritizálni, nem szeretni, de a jelen választási
rendszer alapján szinte tehetetlenek vagyunk - mi, választók
legalábbis.
Marad a szövetség, mint az egyetlen színesítõ megoldás.
Fontos tudni, hogy jó néhány kis párt már eleve esélytelenül indul,
hiszen nem is indított annyi jelöltet, hogy listán elég szavazatot
gyûjthessen össze.
Erre tipikus példa a Centrum párt, ami nyilvánvalóan csak azért alakult
(már megint, mint négy évvel ezelõtt), hogy azokat a szavazatokat,
amiket az õ képviselõire adnak, azt "átadja" másoknak. Hogyan is
történik mindez? Azon pártokra leadott szavazatok, akik biztosan nem
jutnak be a parlamentbe az elsõ forduló eredményei alapján,
árkerülnek egy kompenzációs listára, s amelyek aztán a bejutók közt
osztódnak szét.
Tegyük fel, hogy bejut a FIDESZ, az MSZP és az SZDSZ. Ez esetben
három "elveszett" szavazat közül kettõ a jelenlegi kormányzatot
támogatja, s csak egy a jobboldalt. Más persze a helyzet, ha az SZDSZ
nem jut be, viszont valamelyik jobboldali jelentkezõ viszont igen. Mivel
a választási csalások - amelyek immár bizonyítottan négy évvel ezelõtt
is elõfordultak - nem zárhatók ki (mindenkinek a becsületére és
lelkiismertére van bízva a dolog), az elõbb vázolt helyzet, vagyis az
SZDSZ kiesése szinte esélytelen.
Fontos persze azt is látni, hogy ki akar építeni, és ki nem. Az MDF
érdekesmód szembefordult a korábbi szövetséges FIDESZ-szel - Dávid
Ibolya szerint "Orbánnak mennie kell", holott nem õ most a
miniszterelnök -, ami azt üzeni, hogy mindenáron kellene a hatalom,
bár program gyakorlatilag nincs, még a jelöltek többsége is teljesen
ismeretlen, közben a hitelesnek nevezhetõ MDF-képviselõk már rég
más színben indulnak. Az SZDSZ szeretné, ha a vidék nem mozgolódna,
közben Budapest meg, mint egyetlen hedonista (mai nevén: liberális)
bázis, menjen szavazni. Mert ha vidéken sokan nem mennek el
szavazni, az nekik csak kedvez. Kisebb részvételi arányból nagyobb
mennyiségû szavazat rájuk, az nagy segítség a parlamenti küszöb
eléréséért folytatott harcban.
Aki a MIÉP-re szeretne szavazni, annak érdemes átgondolnia, hogy a
kormányváltó többség bizonnyal a nagyobb esélyest fogja támogatni, s
ha pl. az MDF 2%, a MIÉP 3% eredménnyel végez, akkor épp annyi
szavazatot veszünk el a jobboldaltól, amennyi a biztos gyõzelemhez
szükséges (lett) volna. Ráadásul, ha igaz, amit a szélsõgéses párt a
halálbüntetéssel kapcsolatban tervez, akkor érdemes még egyszer
átgondolni a dolgokat - pl. hogyan egyeztethetõ mindez össze a
keresztény alapokkal...

Ezen sorok írója szerint nincs más út, mint:
- aki kormányváltást szeretne, az szavazzon a FIDESZ jelöltjére, s
másokat is buzdítson erre,
- aki elégedett a jelen kormány tevékenységével, s szeretné, hogy az
biztosan gyõzzön, szavazzon az MSZP-re (róluk keveset elmélkedtünk,
mivel itt eléggé egyértelmû a helyzet),
- aki szeretné, hogy az SZDSZ is bejusson, az szavazzon rájuk,
buzdítson másokat is erre, s akirõl tudja, hogy nem így tenne, azt
beszélje le a szavazásról - aztán kezdje el újra az elejérõl olvasni ezt
az írást...

Bátorítsuk, bíztassuk egymást a következõ napokban, s éljünk
demokratikus jogunkkal! Egy szavazat igenis sokat ér! Nem az a
legfontosabb, hogy egyetértsünk, vagy parttalan vitákba bocsátkozva
hangoztassuk "igazunkat", s egymást gyõzködjük, hanem hogy
megértessük egymással - és közben magunkkal is -, hogy
Magyarország mindannyiunk számára fontos, mert itt élünk, ez a
hazánk.

Mindannyiunké.