szombat, október 28, 2006

Egy e-mail (a sok közül) 2006 okt. 23-rol....

A tegnapi napról: ahogy mi testközelbõl átéltük.
Kérlek, küldjétek tovább minél több embernek, mert úgy látjuk, hogy a hivatalos tájékoztatás (sajtó) nem hiteles képet fest az eseményekrõl.
Én/mi ott voltam/unk, ezt láttam, ezt láttuk. Aki le szeretne ellenõrizni, fel is lehet hívni minket (számot priviben küldök), s akinek kiegészíteni- vagy javítanivalója van, az írjon bele vagy hozzá nyugodtan. Ezt alul, a csillagok utan meg is tettek egyesek....

Tegnap reggel elmentem a Kossuth térre, és láttam, hogy le van zárva; nem a tér, hanem már az összes odavezetõ mellékutca. Emberek (nem sokan, kordononként 10-20 fõ) döbbenten álldogálltak a 2 m magas vaskerítések s a mögötte álló rendõri sorfal elõtt: nem tüntetõk, hanem az ünnepi megemlékezésre igyekvõk, legnagyobbrészt ünnepélyesen felöltözött idõs emberek, szülõk gyerekekkel, virággal álltak ott, értetlenül, és a távolból hallgatták (hallgattuk), hogy valakik a téren ahová mi nem mehettünk, be sem láttunk - tapsolnak, majd a Himnuszt énekelik. Az ácsorgók tanácstalanul, döbbenten beszélgettek. Sok külföldrõl visszatért öreget is láttam (francia, amerikai, többen ottani családjukkal), akik 56-os halottaikért virágot akartak vinni a térre, jelen szerettek volna lenni az ünnepségen. Nem tehették. A rendõrök azt mondták, hogy "van valahol egy kapu, ahol be lehet menni", ezt keresve mentünk egyébként sokan ide-oda mellékutcától mellékutcáig, de ez utólag tévesnek bizonyult, mert mindenhol kordon állt.
Majd ahol egy kisebb csoport kialakult - nem tüntetõkbõl, hanem az eseményekrõl beszélgetõ járókelõkbõl, akik azon filóztak, mi ez, miért van ez, be lehet-e menni valahol stb.,- ott hamarosan megjelent a rendõrség, és oszlatni kezdte õket. Egy darabig szóval, majd begurultak, és több 10-20 fõs, civil ünneplõkbõl, köztük idõsekbõl, nõkbõl és gyerekekbõl álló csoportot is gumibottal vertek szét (10:02, a Nádor utcánál). Ebbõl a verésbõl menekülõ fiatal lányt én is láttam, õ mondta el, hogy ez történt, a gumibot nyomát mutatva a fején, késõbb egy másik asszony is mesélte ugyanezt. Errõl egyedül az Inforádió tudósított (http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-81247), a sajtót elõzõleg kitiltották a környékrõl (!), ezután az Inforádiót is (!).
Igaz, én a TV2 riporterét, Andor Évát láttam egy taxiba kuporogni és figyelni (hehe, pont ott ahol parkoltam)- de õk meg nem tudósítottak. (Kérdés, vajon õk miért maradhattak, s ha maradtak, iért nem tudósítottak?).
(A vérzõ fejû õsz hajú embert tegnap még láttam egy hírben egy képen, úgy emlékszem, MTI-s kép volt, de ma már különös módon nem találtam azt MTI-nél ezt a linket - ha megvan valakinek, csatolja vagy javítson).
Egy nõ elmesélte: az elõbb páran mentek egyik kordontól a másik felé, hirtelen ott termett egy kis csapat rendõr, "kiemelt" közülük egy normális külsejû, csöndes fiatalembert, három-négy rendõr leverte a földre, és agyba-fõbe verte; õket, a nõket nem bántották, és könyörgött nekik, hogy hagyják már abba, mert borzalmas volt nézni, de csak megfenyegették és aztán elmentek a tántorgó, véres fiúval.

Eközben megjelentek valóban tüntetõk is (mármint zászlós emberek és tiltakozók), akik összekeveredtek az ünnepléstõl és a nemzeti ünneptõl elzárt, döbbent "szimpla" járókelõkkel és az oszlatásokról mesélõ visszatérõkkel. Az emberek továbbra is a kordonoknál álltak és nézelõdtek; nem kiabáltak, inkább szomorúan beszélgettek, ilyeneket: "Ez nemzeti ünnep, nemzet nélkül?" "És ki van a téren? Ott ünnepelnek, mi meg itt állunk a rács mögött?". Ezeket is oszlatni kezdte a rendõrség: egy darabig nem mentek el, hanem (a kordon elõtt, tehát ahol
elvileg szabad volt állni) felemelt kézzel a Hinnuszt énekelték; aztán viszont megindultak a rohamosztagosok, és az embereket falanxként szorították ki a térrõl (http://www.mti.hu/cikk/168174/). Sokan álltunk a TV-székház elõtt, döbbent nézelõdõk, néztük a falanxot, ahogy menetel elõre, szokatlan látvány volt (fél 11-11 körül). Az emberek ennek hatására kezdtek egyre jobban felháborodni, kiabálni és valóban tüntetni IS. Így indultak elõször a Bazilikához, aztán a Corvin közbe, miközben a tömeg és a felháborodás - ismétlem, a Kossuth tér környékérõl való kizavarás és a reggeli rendõri verekedés hatására, aminek a híre egyre terjedt - egyre nõtt, és menet közben valóban követelni kezdte az ÁVH-hoz hasonló terror megszüntetését és a kormányfõ távozását. (Én itt hazamentem ebédet adni a családnak

A Kossuth téri állami megemlékezés után egyébként a lengyel diplomata delegáció csatlakozott a tüntetõkhöz? ünneplõkhöz?, és a Corvin közhöz vonult velük. Ide mentem én is vissza fél 3 körül. A körúton hatalmas tömeg volt, ünnepelõk, járókelõk, 56-os emlékezõk, tüntetõk transzparenssel, meg a kormányfõ leváltását "spontán" követelõk. Az emberek a reggeli Nádor utcai oszlatást, a Kossuth tér lezárást tárgyalgatták, egyébként jó hangulat volt, a folyamatosan körözõ rendõrségi helikopter ellenére. A lengyel delegációt vastaps fogadta.
Du. 3 körül a Corvin közi megemlékezés után a kb. 15-20 ezres tömeg egyik része a Kossuth térre indult (a rendõrök reggel azt mondták, 2-ig lesz lezárva a tér, a külf. vendégek miatt, utána már be lehet menni), másik része az Astoriához. Én hazamentem a családhoz. Utólag azt
mesélték az ott levõk, hogy a Kossuth térre igyekvõ - ünneplõknek és tüntetõknek egyaránt nevezhetõ - embereket valami miatt továbbra sem engedték be az egyébként már üres térre, hanem oszlatni kezdték (lõni kezdték könnygázgránátokkal). (Úgy tudom, a Kossuth teret ma nyilvánította "mûveleti területté" a rendõrfõparancsnok, tehát a tegnap délutáni kizárást ez jogilag még nem indokolhatta.) Ekkor már valóban bevadult a tömeg, és védekezni, dobálózni kezdtek, és ekkor kötötték el azt a véletlenül épp az üres, lezárt téren kiállított, nyitott tankot.

Ha megnézitek a délutáni oszlatásról szóló filmeket, látni, hogy párok, családok, sok lány stb.
volt köztük, megpróbáltak bemenni a térre, békésen, a rendõrség ezután
kezdte el kiszorítani, majd mindenfélével lõni õket, és ezután durvult be a dolog.

Az Astoriánál eközben zajlott a Fidesz-megemlékezés (nyugalmasan, puccshangulat és tüntetés nélkül). Az emberek a Himnuszok elénekelése után békésen hazaindultak mindenfelé. Idõbe telik, mire egy 100 ezres, beszélgetõ tömeg eloszlik. Lassan mi is elindultunk (3 gyerek, kürtõskalács, kabátok+babakocsi) a Rákóczi útról az egyik mellékutcán (Síp u.) az arrafelé parkoló kocsink felé. Hirtelen szembõl rohanni kezdtek vissza az emberek, (családok, öregek, gyerekesek), könnyezve, és kiabálták, hogy vissza, vissza, ott jönnek a lovas rendõrök és kardlapoznak, és dobálják be a hazafelé indulókra a könnygázgránátokat, gyorsan el innen a gyerekekkel. Szerencsére oda tudtunk szaladni a kocsihoz, beraktuk a gyerekeket, és még egy darabig kint maradtunk, mert nem akartuk elhinni, hogy ez igaz lehet. Közben folyamatosan
rohantak vissza a Fidesz-ünnepségrõl elõttünk elindult emberek, ismétlem, könnyezõ gyerekek, öregek, családok futottak vissza a Rákóczi út és a Nagykörút felé a környezõ mellékutcákon, egy nõ sírva üvöltött ("Lelõtték a gyerekemet!"), valaki azt mondta, látta, ahogy a mellette
levõket lelõtték (mint kiderült, ezek valszeg a gumilövedékek voltak); aztán amikor túl erõs lett a könnygáz és már a közelbõl hallatszottak a robbanások, gyorsan elhajtottunk (féltve a gyerekeket és az autót.

Szemben és mellettünk mentek sziránázva a mentõk. A mi gyerekeink szerencsére csak egészen kis könnygázt kaptak, a kocsi védte õket, mi is kb. 10-15 perces könnyezéssel megúsztuk.

Tehát ismétlem: ott voltunk, békésen indultunk hazafelé egy ellenzéki pártok által szervezett, de békés, méltóságteljes ünnepi rendezvényrõl.
Ebbe a százezres ünneplõ tömegbe rontottak bele oldalról hirtelen a lovas rendõrök, beleszorították a Kossuth tér felõl idehajtott embereket, majd _válogatás nélkül_ ütni-vágni és kardlapozni (!) kezdtek, és lõttek folyamatosan könnygázgránáttal, gumilövedékkel, mi
is kis híján úsztuk csak meg! Ez ment mintegy 1-másfél órán keresztül, mire "kipucoltak" több ezer embert (legnagyobb részük a Fidesz-ünneprõl indult arrafelé és lett visszaszorítva) és "kivágták" magukat a Rákóczi útra. A Rákóczi út szûk mellékutcáin a tömeg menekülni sem tudott rendesen, az utcán ütésektõl vérzõ, zokogó, vagy könnyezõ szemû, fulladozó, döbbenten menekülõ embereket, köztük síró, rémült, köhögõ gyerekeket láttunk.

Az esti "tüntetés" ebbõl jött létre, szemmelláthatóan spontán és döbbent tiltakozásként (mindenféle garázdaság nélkül; balhé este, kb. 9 után kezdõdött, amikor a rendõrök elkezdték oszlatni elõször a Rákóczi út Blaha felõli részén összegyûlt tömeget, majd utána a másik oldalt,
akik a barikádot csinálták.)

Miközben az Astoriánál a békés ünneplõket verték, a Hõsök terén Gyurcsány felavatta a szabadság emlékmûvét, majd térdet hajtott, a
"Hazám, hazám, te mindenem" zenéje mellett. Az ott összegyûlt több ezres (fõleg az Astoriától ideoszlatott, felháborodott fiatalokból álló) tömeg eközben ilyeneket kiabált(unk): "Hazaáruló!", "Szégyen, szégyen", "Véres az ünnep!" és "Gyilkos!" (Akkor még úgy szemtanúktól úgy tudtuk, hogy több halott is van, bizonyára a gumilövedékkel lelõttekrõl hitték ezt). Majd Gyurcsány távozása után az emberek tanácstalanul lézengtek, aztán spontánul legtöbben visszaindultak a Blahához. Én is odamentem, csak egyedül (kocsival).

*
Én azért voltam ott, mert az elmúlt hetekben olyan dolgok történtek és hangzottak el, amelyekkel nem értek egyet és ezt békés, de látható módon, a jelenlétemmel akartam valahogyan kifejezésre juttatni. És különösen, mert az aznapi, békés ünnepelõk elleni, a saját gyerekeimet fenyegetõ rendõri erõszakon (fõleg a Nádor utcai oszlatáson és a Fidesz-rendezvény, a családok, a gyerekekkel menõk, öregek megtámadásán) mélyen megdöbbentem, és minden törvényes módon szerettem volna/szeretnék tiltakozni az ilyesmi ellen.
*

A Blahánál a Dohány u sarkon hagytam a kocsit. A Rákóczi úton szintén tanácstalan, felháborodott és tiltakozó fiatalok álltak, az Uránia mozi magasságában pedig az út közepén ott állt egy sereg rohamosztagos rendõr vízágyúval. A fiatalok nem dobáltak, nem törtek-zúztak (egyvalaki vert be egy kirakatot, de azt a többiek rövid úton leállították), csak álltak ott és kiabáltak, leginkább azt, hogy "ÁVH, ÁVH", "Szégyen, szégyen!", meg persze Gyurcsánytakarodj. Hozzáteszem, ha lett volna Kossuth téri tüntetés, akkor ahhoz csatlakoztak volna, de mivel az elõzõleg bejelentett és többször is engedélyezett tüntetést a rendõrség többször is szétverte, nem tudtak (tudtunk) hová menni. Tehát álltunk, beszélgettünk arról, hogy miféle ünnep ez, hogy kit hogyan vertek, kinek a gyereke v. barátja sérült vagy nem sérült meg, most mi lesz, mi történt hajnalban a Kossuth tériekkel stb., a rendõrök meg közben folyamatosan lõtték a könnygázgránátokat.
Amikor odalõttek, elrohantunk, aztán visszamentünk és beszélgettünk meg néha kiabáltunk tovább.
Nem is a könnygáz volt a legrosszabb, az csak csípett, hanem hogy ez tényleg úgy robban, mint a bomba, hangos és nagy tüze van, és bár nem okoz olyan pusztítást mint egy igazi gránát, de félelmetes érzés, amikor egy lángoló dolog közeledik az arcod, szemed felé. (Folyamatosan fölülrõl lõttek ill. arcmagasságba, lövés után sokan üvöltve, kormos vagy vérzõ arccal tántorogtak hátra.) Féltünk a verésektõl is, mert többen mesélték, hogy akit elérnek a rendõrök, azt agyba-fõbe verik, fõleg a fiúkat. Sorba jöttek a mentõk, egy mentõsnõ egyszer sírva hátrarohant, valami olyat mondott, hogy egy 9 éves kisány meghalt, ez gyorsan elterjedt, de nem lehetett pontosan érteni, mert a mentõsnõ sírógörcsöt kapott, nem tudott rendesen beszélni (vagy a könnygáztól fuldokolt, nem tudom, de nagyon kivolt szegény). Sokan sírtak ennek a hallatára és újra kiabáltak.
Így álltunk ott kb. 11-ig, a rendõrök lõttek, néha, ha megindultak, hátraszaladtunk, aztán amikor megálltak, visszaálltunk, könnyeztünk, beszélgettünk, hogy most mi lesz, aztán kiabálás, ÁVH, Gyurcsánytakarodj, Szégyen, szégyen, Békés ünnep ám és ilyenek.
Közben nõtt a létszám, a Rókus kórháztól kb. a Keletiig állt a tömeg.
Ezek most - ellentétben a reggeli Parlament-környéki idõsekkel és családokkal, és a Fidesz-ünnepség középrétegbeli középkorúival - fõleg fiatalok voltak, én 10 ezer körülire saccolom a létszámot ezen az oldalon.
Megjegyzem, továbbra sem volt rendbontás, kiabáltunk, néha 1-1 üres könnygázpalackot visszadobtak a rendõrük felé. Valaki elöl meggyújtott egy vörös (kalapács-sarlós) zászlót, azt lengette, fõleg a füstjét láttuk.
Lõttek, rohantunk, vissza, lõttek, röhögtünk, döbbengettünk, kiabáltunk, azt is mondtuk a rendõröknek, hogy menjenek haza, nincs velük bajunk.
Oszlatásra való felhívást, felszólításokat egyébként ott (negyed 9-tõl 11-ig voltam) nem hallottam (kb. a Corvin áruház magasságában álltam, tehát lõ- és hangtávolságon belül), nem kizárt persze, hogy volt csak én passzoltam el. Tlkp. azt sem volt világos, miért lõdözik ránk folyamatosan a könnygázgránátokat. Mert ott vagyunk? Mert õk ott vannak? Mert sokan vagyunk? Mert Gyurcsány lemondását követelõ szövegeket kiabálunk az utcán?
Mert _hasonlítunk_ olyanokra, akik rossz dolgokat csináltak? (Persze sejthetõ, hogy miért, de azért elfilóztam azon, hogy ez jogilag hogy is van. Úgy tudom, nem csináltunk semmi törvényelleneset, és nem is buzdítottunk ilyesmire (ha csak Gyurcsán lemondása nem tekinthetõ törvényellenesnek). Nem építettünk barikádot, nem romboltunk semmit. A Rákóczi út nem "mûveleti terület". Egy spontán csoportosulás eleve tüntetésnek számít és törvényellenesnek (és így szétverhetõ), amíg azt a rendõrség nem engedélyezi? De egy spontán, tervezetlen, szervezõ nélküli csoportosulást hogyan lehet létrejötte elõtt engedélyeztetni?)

Aztán 11 körül a rendõrök elunták a várakozást, ill. megérkeztek az Üllõi úti-Múzeum körúti oszlatásból visszatérõ lovasrendõrök, és gyors galoppban nekirohantak a tömegnek. Rohanni kezdtünk, mint a nyúl, mert a hátullevõket ütötték-verték, illetve folyamatosan lõtték be közénk a könnygázgránátot. A lovasrendõrök a Blahánál egyszer elõreszaladtak (a Körúton), elszigetelõdtek, akkor egy csapat menekülõ fiatal hozzájukrohant és megpróbálta körülvenni õket, de megint gránátok robbantak körbe, és a támadók szétrohantak, a lovasok pedig vágtáztak ide-oda és csapkodtak. A menekülõk közben a járdáról felkaptak 1-2 széket, útjelzõ táblát, és dobálták be az úttestre a lovasok felé, de nem nagyon találtak.
Aztán már nem láttam, mert ahogy áthaladt fölöttem egy csatahullám, beugrottam a pont ott parkoló autónkba (szidva magam és a hülye sorsot, hogy miért pont ott parkoltam le), és amikor a lovasok egyszer hátravágtattak, akkor gyorsan kiálltam és elhajtottam. Közben fostam baromira, hogy nehogy eltaláljon egy repülõ szék, vagy a lovasok nehogy áttapossanak a kocsin vagy ráhajítsanak a szélvédõre egy gránátot...
Szal féltettem a kocsit, na

Mire hazaértem, már "szétoszlatták" azt az egész társaságot, és már csak az út túlsó végén, a Ferenciek terénél tartott a balhé, ahol a barikádot építették.


***
Néhány kiegészítõ gondolat még:
A nap nem a zavargásokkal és tüntetésekkel kezdõdött. A nap a reggeli
Nádor utcai oszlatással és a Parlament körüli utcákból való kiszorításokkal kezdõdött. A délutáni Kossuth téri szétkergetéssel, majd a Fidesz-üneplõk lerohanásával folytatódott.
Az esti zavargások nem indokolhatják a reggeli és délutáni békés csoportok és tömegek szétoszlatását, rendõri megtámadását.

Az este 9 után a Ferenciek terénél történteket, az ottani rendõri fellépést valószínûleg mind hasonlóan (kormány- és ellenzéki érzelmûek is) indokoltnak látjuk, ahogy indokoltnak tartható a korábbi TV-székház és az akkori utcai zavargások kapcsán hozott rendõri intézkedések is.

Okt. 23-án azonban a járókelõk délelõtti oszlatása és különösen du. az ellenzéki párt békés ünnepélyén résztvevõ százezres tömeg, családok, járókelõk rendõri megrohanása, kiszorítása, kardlapozása, verése, könnygázgránátokkal való lövése nem menthetõ és nem is tussolható el.

A sorok között ki lehet olvasni, aki akarja, hogy a nap folyamán mindig ott és azért volt balhé, ahová a rendõrök odamentek, és oszlatni vagy lõni kezdtek. Nem volt semmi "zavargás" sem a Corvin közben, sem a Terror házánál (az Astoriai oszlatás után pedig oda ment át a döbbent tömeg!), sem a Hõsök terénél, pedig itt is több ezres "tüntetõ" tömeg gyûlt össze.
Furcsa ez a "tüntetõ" elnevezés, mivel itt nagyon sokan egyszerû járókelõk, sokan pedig ünneplésre (megemlékezésre) induló vagy onnan hazafelé tartó ember volt, akik egyszerûen egyetértettek az AVH-ra emlékeztetõ módszerek s a kormányfõ elleni tiltakozással. Ez látszik pl. a délelõtti majd a Corvin közi felvételeken, ill. este azokon, amelyek az Erzsébet hídon elszállingózó "tüntetõket" (többnyire jólöltözött fiatalpárok) mutatják.
Érdekes volt a dolog spontaneitása, az emberek határozatlansága. Az egész napi mozgás és az esti csoportosulás nem szervezett akció volt, hanem spontán, a döbbenetbõl fakadó tiltakozás. És nem pár ezer randalírozó szélsõség, hanem egy legalább 15-20 ezres, de heterogén és tétova tömeg tiltakozása.

A meghatározó érzés a döbbenet, a szomorúság és a "történjen már valami, mert ez így nagyon nincs rendben" érzése volt. (Hasonlóról az RTL Klub riportere is beszámolt a Ferenciek teri barikádépítõktõl.) -
Én is ezt éreztem a Blaha felõli részen este: az a sok fiatal felháborodva, a tisztességért és valamiféle tiszta demokráciáért volt ott, olykor szívszorító naivsággal és idealista eszményekkel, egy olyan diktatúra körvonalazódása ellen tiltakozva, amelyet õk csak az elbeszélésekbõl ismertek. És mégis ott voltak, beszélgettek, nem verekedtek, nem törtek-zúztak, csak ott voltak és kiabálták a tiltakozó szavaikat, mert - ahogy többen mondták - "ha most hazamegyünk, akkor minden olyan lesz, mintha semmi sem történt volna", "mintha minden rendben lenne". Vártak valakire, valamire, de csak a könnygázgránátok jöttek.

És most tényleg olyan, mintha minden rendben lenne?